Gyerekkori álmom teljesült.

amikor   megkaptam    első   rövidszőrü   magyar   vizsla    kutyámat     Antaresi-Láng     Merészt.
Vadászemberként    nem    titkolt    vágyam    volt    hogy    jó vadászkutya    váljon     belőle. 
Hisz ismerjük a régi mondást, hogy "Eb a vadász, kutya nélkül." 
A munkavizsgák megkezdése után cseppentünk a kiállítások világába, ahol számtalan eredményt értünk el.
Majd később a munkaversenyeken is derekasan helyt álltunk. Így kötöttünk mi örök barátságot Merésszel.
Majd, hogy  megpróbálkozhassunk a tenyésztéssel tudatos keresésbe kezdtem, 
és így találtam rá Magasparti Rutinos Fény /Fricska/ kutyámra. A ranglétrát kijárva, vált tenyész szukává. 
Kettejük várva várt párosításából születtek meg az első Hubertlaki kölykök.
Valahogy így kezdődött a mi kis Love Storink... Ebből az alomból, választottam ki számomra a 
legmegfelelőbbnek tűnő kis szukát Hubertlaki Ánizst. Ezzel egy időben csatlakozott még egy csodálatos szuka kölyök Csővárberki Grimasz a mi kis falkánkhoz.

Útravalónak még annyit, hogy ne feledd a kutya egy olyan "gyerek" aki soha nem költözik el otthonról.